"Légy önmagad, ne vessz el a tömegben."
Légy önmagad, ne vessz el a tömegben.
Sziasztok, István vagyok.
Az én történetem nem ma kezdődött. Már az alapiskolában is kitűntem a tömegből. Szerettem a színeket, az egyedi dolgokat, és mindig hosszú hajam volt. Ma is az van. Akkoriban a hajam vége piros volt, ami még különlegesebbnek számított.
Volt egy tanárom, akinek ez nagyon nem tetszett. Heteken keresztül újra és újra megkérdezte:
Nem négyszemközt mondta, hanem az egész osztály előtt. Szinte minden órán kaptam megjegyzéseket.
13 évesen ezt nagyon nehéz volt megérteni. Jól tanultam, jó jegyeim voltak, mégis azt éreztem, mintha nem lennék elég jó. Végül segítséget kellett kérnem, mert a tanár magától nem hagyta abba.
Egy évvel később levágattam a hajamat. Nem azért, mert már nem szerettem volna, hanem mert túl sok fájdalom kapcsolódott hozzá. Közben sikereket értem el, amelyekre büszke lehettem. És hirtelen ugyanaz a tanár teljesen másképp kezdett kezelni: dicsért, kedves volt, mintha mindig is kedvenc diák lettem volna.
Sokszor lenéztek azért, mert roma vagyok. Azért is, mert mertem más lenni, és nem akartam beleolvadni a tömegbe.
Megtanultam kiállni magamért, és azt is, hogy nem kell választanom aközött, hogy roma vagyok vagy egyedi. Mindkettő lehetek. És büszke vagyok rá.