Gézu
„Nem a kételkedésük tett erőssé. Az, hogy nem hittem el nekik.”
Szia, a nevem Gézu.
Gyerekkoromtól kezdve sokszor azt éreztem, hogy a legtöbb kételkedést éppen onnan kapom, ahonnan az önbizalmamnak táplálkoznia kellett volna. Nem feltétlenül rosszindulatból. Inkább félelemből, óvatosságból vagy abból a hitből, hogy bizonyos dolgok úgysem sikerülhetnek.
Amikor új ötleteim voltak, amikor terveket szőttem, vagy valamibe bele akartam vágni, gyakran hamarabb találkoztam a kérdéssel, hogy
mint azzal, hogy
Egy idő után ez a hang már nemcsak kívülről szólt. Elkezdtem én is kételkedni magamban.
Mégis, valahányszor összeszedtem a bátorságomat és megtettem a következő lépést, rájöttem valamire:
Nem mindig választottam a könnyebb utat. Nem mindig azt az utat választottam, amit mások elképzeltek nekem. Hibáztam is közben. De minden egyes döntésből tanultam valamit, és minden eredmény, amit elértem, egy kicsit visszaadott abból a hitből, amit korábban elveszítettem magamban.
Ma már tudom, hogy az önbizalom nem mindig ajándék, amit megkapunk. Néha nekünk kell felépítenünk magunkban, tégláról téglára.
És talán éppen ezért értékelem annyira.